A 2025-ös év fordulópontot jelent a kiberbiztonság számára. A fenyegetések kifinomultsága, párosulva a vállalati infrastruktúrák összetettségével, olyan forgatókönyvet teremtett, amelyben a kockázat már nem alkalmi, hanem állandóvá vált. Már nem elszigetelt incidensekről beszélünk, hanem állandó és adaptív kampányokról, amelyek minden lehetséges sebezhetőséget kihasználnak, a rendkívül célzott társadalmi manipulációtól (adathalászat) az ellátási lánc támadásain át a fejlett perzisztens fenyegetésekig (APT-k) és a szinte láthatatlanul terjedő zsarolóvírusokig.
A hagyományos, védekezésen és az események utáni reaktív intézkedéseken alapuló válasz elavult. A vállalatoknak át kell térniük egy folyamatos kompromittálódási információkon alapuló megközelítésre, amely képes valós időben azonosítani a rosszindulatú tevékenységeket, és konkrét bizonyítékokra támaszkodik.
Ebben az összefüggésben öt fő kihívás határozza meg egy biztonsági művelet sikerét vagy kudarcát 2025-ben, ezek a következők:
1 – A lényegtelen riasztások túlterhelése: Az olyan eszközök, mint a SIEM-ek, az EDR-ek és a tűzfalak által generált biztonsági adatok mennyisége hatalmas. A Gartner kutató- és tanácsadó cég jelentése szerint ezeknek a riasztásoknak a 75%-a téves riasztás vagy lényegtelen. A probléma nemcsak az elemzők fáradtsága, hanem annak a valós kockázata is, hogy egy kritikus incidens elveszik a zajban.
Egy folyamatos kapcsolattartási rendszert integráló vállalat azt tapasztalhatja, hogy a SIEM-riasztások körülbelül 80%-a nem jelent valós fenyegetést. A releváns események szűrésével és rangsorolásával az átlagos válaszidő akár a felére is csökkenthető. Ez azt mutatja, hogy a harc nem a több adatért, hanem a minősítettebb adatokért folyik.
2 – A valódi láthatóság hiánya: A digitális átalakulás feloldotta a határvonal fogalmát. Ma a támadási felület magában foglalja a mobileszközöket, a felhőalapú környezeteket, a távoli végpontokat és a hibrid hálózatokat. A hagyományos, fix határok megfigyelésére tervezett eszközök nem érzékelik az oldalirányú mozgásokat, a jeladókat vagy a parancs- és vezérlőszerverekhez való diszkrét kapcsolatokat.
A Ponemon Institute, egy független kutatóintézet tanulmánya szerint az adatvédelmi incidensek 56%-át az átláthatóság és a gyors reagálási képességek hibái okozzák. A megoldás az összes hálózati kommunikáció folyamatos monitorozásában rejlik, függetlenül a forrástól vagy a célállomástól, lehetővé téve a rendellenes viselkedés azonosítását, mielőtt az kritikus incidenssé válna.
3 – A képzett szakemberek hiánya: A Cybersecurity Ventures, egy kiberbiztonságra szakosodott kutatóintézet szerint a kiberbiztonsági szakemberek globális hiánya meghaladja a 3,5 milliót. Ez a szűk keresztmetszet azt jelenti, hogy sok vállalat csökkentett és túlterhelt csapatokkal működik, ami növeli a hibák és késedelmek kockázatát.
A valós fenyegetések észlelésének és rangsorolásának automatizálásával enyhíthető ez a nyomás. Azok a szervezetek, amelyek folyamatos kompromittálódási intelligenciát alkalmaznak, akár 60%-os csökkenést is jelenthetnek a válaszidőben, felszabadítva az emberi erőforrásokat a stratégiaibb fellépésre.
4 – Egymással nem kommunikáló eszközök: A vállalatok a saját védelmük érdekében különféle megoldásokat halmoznak fel: SIEM, EDR, DLP, vírusirtó, tűzfalak és NDR, de integráció nélkül ezek az eszközök adatsilókat hoznak létre, amelyek akadályozzák az események korrelációját és késleltetik a döntéseket.
A kulcs azokban a platformokban rejlik, amelyek képesek natívan integrálódni a meglévő ökoszisztémákkal, mint például a Splunk, a QRadar, az Elastic, a Palo Alto, a Fortinet, a Checkpoint és a SOAR. Ily módon a biztonság megszűnik egy összefüggéstelen mozaik lenni, és egyetlen organizmusként kezd működni, folyamatos információáramlással és megosztott kontextussal.
5 – Reaktív incidensreagálás: Talán a legkritikusabb kihívás a reaktív megközelítés. Azt vettem észre, hogy sok vállalatnál a kritikus fenyegetések észlelésének átlagos ideje még mindig meghaladja a 200 napot. Ez a késedelem gyakorlatilag felhívás a támadó számára, hogy teljes mértékben kihasználja a feltört infrastruktúrát.
Folyamatos támadási információkkal ez az időablak öt percnél rövidebbre csökkenhet. A különbség nemcsak technikai, hanem stratégiai is. A szinte azonnali észlelés nemcsak csökkenti a károkat, hanem lehetővé teszi a támadás megfékezését is, mielőtt az jogi, pénzügyi és reputációs következményekkel járna.
Mit igényel a hatékony kiberbiztonság 2025-ben?
Ezen kihívások leküzdéséhez több kell, mint pusztán technológia; szemléletváltásra van szükség. Szükséges egy olyan védelmi modell bevezetése, amely kiküszöböli a zajt, rangsorolja a valóban releváns eseményeket és elveti a téves riasztásokat; teljes láthatóságot biztosít, függetlenül az eszközök és a felhasználók helyétől; optimalizálja az emberi erőforrásokat a folyamatok automatizálásával és a szakemberek stratégiai feladatokra való felszabadításával; egységesíti a biztonsági ökoszisztémát az összehangolt reagálást szolgáló eszközök integrálásával; és folyamatos éberséget tart fenn, hónapokról percekre csökkentve a kitettségi időszakot.
2025-ben a fenyegetések észlelésének, megértésének és gyors reagálásának képessége nem versenyelőny, hanem a túlélés előfeltétele. Azok a vállalatok, amelyek ezt most megértik, nemcsak a jelenlegi helyzettel szemben lesznek védve, hanem felkészültek a jövőre is.
Wilson Piedade az Oakmont Csoport operatív üzletágvezetője, aki új üzleti modellek és partnerségek fejlesztésére összpontosít a versenyelőny megszerzése és a jobb eredmények elérése érdekében.
