A rugalmas munkaidő-beosztás elérhetősége és a munkavégzési modellek (távoli, személyes és hibrid) fejlődése az elmúlt négy év legnagyobb globális változásai közé tartozott a vállalati piacon. Ez a lehetőség a világjárvány idején kapott hangsúlyt, de azóta elvesztette relevanciáját.
Az ADP Kutatóintézet által készített „People at Work 2024: A Global Workforce View” (Munkahelyi emberek 2024: Globális munkaerő-szempont) című jelentés szerint a rugalmas munkaidő a brazil szakemberek 30%-a számára nagyon fontos szempont, és a munkamodell mintegy 16%-uk számára jelentős kritérium. Globálisan az alternatív beosztások az alkalmazottak 25%-a számára értékesek, míg 15%-uk értékeli a rugalmas formátumokat.
Brazíliában a szakemberek 57%-a dolgozik hibrid modellben, 41%-uknak teljes munkaidőben (a hét minden napján) jelen kell lennie az irodában, és csak 2%-uk dolgozik távolról. A tanulmány azt is kimutatja, hogy a globális munkaerő 100%-ban személyes munkavégzéssel foglalkoztatott aránya 52%-ról (2022) közel 55%-ra nőtt tavaly, a hibrid munkavállalók aránya pedig két százalékponttal csökkent. A távolról dolgozó szakemberek aránya világszerte 12%-on gyakorlatilag változatlan maradt.
Globálisan a munkavállalók által leginkább értékelt tételek közül a munkamodellt és a rugalmas beosztást ma már megelőzi a fizetés, a munkahelyi biztonság, a munkával való elégedettség és a karrierfejlődés. A távmunkában
dolgozó szakemberek fenyegetettebbnek is érzik magukat, 24%-uk érzékeli a munkahelyi bizonytalanságot. A hibrid modellben 20%-uk érzi magát bizonytalannak, a személyes modellben pedig 19%-uk érzi ugyanezt.
„A rugalmas munkaidő-beosztások iránti kereslet nem tűnik el, de már nem prioritás a szakemberek által értékelt egyéb munkaerőpiaci jellemzők, például a karrierlehetőségek és a munkával való elégedettség között” – mondja Dr. Nela Richardson, az ADP vezető közgazdásza. „Kutatásunk fontos tanulsággal szolgál a munkáltatók számára. Miközben a munkavállalók értékelik a rugalmas munkaidő-beosztások által kínált autonómiát, úgy érzik, hogy a munkáltatóik jobban ellenőrzik őket. A vállalatoknak egyértelmű szabványokat kell meghatározniuk a külső munkavégzésre vonatkozóan, és átláthatóan kell kommunikálniuk azokat a bizalom erősítése érdekében” – teszi hozzá.
Többgenerációs megközelítés
Az érettebb munkaerő és az új generáció piacra lépésével a vállalatoknak figyelembe kell venniük a különböző korú szakemberek eltérő prioritásait. A jövőben a több generációt támogató vállalati kezdeményezések egyensúlyozása kulcsfontosságú lesz a pozitív munkakörnyezet előmozdításához.
Jelenleg van néhány kulcsfontosságú megkülönböztető tényező az idősebb és a fiatalabb szakemberek között:
- A 25 és 34 év közötti felnőttek körében kisebb a valószínűsége annak, hogy a napi munkával való elégedettség a legfontosabb szempont (26%), mint bármely más csoportban;
- A 18 és 24 év közötti felnőttek 17%-a értékeli a munkavégzés szabadságát, szemben az 55 éves és idősebb alkalmazottak 13%-ával;
- A 45 és 54 év közötti alkalmazottak többsége (62%) a fizetést tartja elsődleges fontosságúnak. A 25 és 34 év közötti szakemberek 56%-a, míg a 18 és 24 év közötti alkalmazottaknak csak 44%-a tartja fontosnak a kompenzációt;
- Az 55 év feletti szakemberek számára a rugalmas munkaidő továbbra is nagyon fontos. Ebben a korcsoportban 31% tartja a rugalmas munkaidőt a legfontosabb prioritásai között, szemben a 18 és 24 év közöttiek kevesebb mint 24%-ával.
A munkavállalók úgy érzik, hogy megfigyelés alatt állnak.
A munkaerő többsége úgy véli, hogy a munkaadók figyelemmel kísérik az idejüket és a jelenlétüket, függetlenül a helyszíntől, de ez a hiedelem a távmunkában dolgozók körében gyakoribb (68%). A hibrid munkaviszonyban állók (65%) nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy megfigyelés alatt állnak, mint az irodai kollégáik (60%).
A vezetők körében is ugyanez a felfogás tapasztalható: ők is érzik a vállalatuk figyelő tekintetét. Több mint 77%-uk azt mondja, hogy munkaadóik szorosabban figyelik őket, szemben a beosztottaik 46%-ával.
Az a hiedelem, hogy a munkaadók minden eddiginél jobban figyelik alkalmazottaikat, nem minden ágazatban érvényesül. A közösségi kommunikáció, a marketing, az informatika és a telekommunikáció területén – amelyek általában távolibbak – a szakemberek gyanakvása fokozódik. Paradox módon az egészségügyi szektorban, ahol számos feladatot személyesen kell ellátni, a legmagasabb a munkavállalók aránya (73%), akik azt mondják, hogy minden eddiginél jobban megfigyelik őket.
Az utazási, szállítmányozási, kiskereskedelmi, vendéglátóipari és szabadidős szektorokban – ahol a szakemberek nagyobb valószínűséggel kerülnek kapcsolatba az ügyfelekkel és személyesen dolgoznak – kevesebb alkalmazott érzi úgy, hogy idejüket és jelenlétüket szorosabban figyelik.
További információkért olvassa el a „ Munkahelyi emberek 2024: Globális munkaerő-szemlélet ” című jelentést.
