A törvények koegzisztenciája az adatvédelmi esetekben jogi bizonytalanságot okozhat a vállalatok és a polgárok számára.

Az adatszivárgásért való polgári jogi felelősség felvételét az általános adatvédelmi törvény (LGPD) nagyon jól szabályozza. A témával azonban a Polgári Törvénykönyv is foglalkozik, a változtatásokkal és a digitális jog létrehozásával.

Ugyanazon témával két különböző törvényben vagy rendeletben foglalkozunk, még ha különböző szinteken is, zavart és értelmezési nehézségeket okozhat. A jogászok – legyenek azok ügyvédek, bírák, ügyészek vagy ügyészek – szerepe a kételyek csillapításában, és a bíróságokon múlik, hogy egységesítsék a megfontolandó kérdések megértését.

A törvények együttessége általában jogi bizonytalanságot és bonyolultabbá tesz a polgárok és a jogi személyek életét. Mindazonáltal Brazíliában és más országokban még mindig sok az érettség az adatszivárgás tekintetében. Bár a megtörtént esetek nagy figyelmet keltenek, ezek mennyisége még mindig csekélynek számít a világban meglévő adatáramláshoz képest.

A Polgári Törvénykönyv változásai a digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozó fogalmakat és szabályokat (609. cikk), az elhunyt digitális eszközeit (1. cikk. 1791-a), a digitális áruk örökségei (1. cikk. 1918-a) és a digitális jog néhány fogalma, alapelve és szabálya. Az adatok tárgyával különböző pontokon foglalkoznak, mint a 1. sz. 1791-A § 3, amely előírja, hogy “bármilyen szerződéses kikötés semmis, hogy korlátozza a személynek az adatok birtoklására vonatkozó jogkörét, kivéve azokat, amelyek természetüknél fogva, szerkezetüknél és funkciójuknál fogva használati, élvezeti vagy rendelkezési korlátokkal rendelkeznek”.

A kritériumokat a digitális környezetben kidolgozott cselekmények és tevékenységek jogszerűségének és rendszerességének meghatározására is felhívják a figyelmet. Ezt úgy jellemzik, hogy “az interneten keresztül összekapcsolt virtuális tér, amely számítógépek, mobileszközök, digitális platformok, online kommunikációs rendszerek és minden más interaktív technológia globális hálózatait foglalja magában, amelyek lehetővé teszik az adatok és információk létrehozását, tárolását, továbbítását és fogadását”.

A digitális jognak nevezett tudományág alapjainak felsorolásakor a módosított Polgári Törvénykönyv “a magánélet védelmének, a személyes és tulajdoni adatok védelmének, valamint az informatív önmeghatározásnak” a felsorolását jelzi. Az LGPD ezzel szemben nem korlátozódik az interneten keringő adatok szabályozására, a vezérlők és üzemeltetők belső és külső környezetében kezelt adatokkal is foglalkozik, legyen az írásos, fizikai vagy akár szóbeli.

A módosított Polgári Törvénykönyv és az LGPD együtt létezik. nem ellentmondanak egymásnak. Ily módon a Polgári Törvénykönyv szolgál majd az LGPD esetleges hiányosságainak értelmezéséhez. Ebben például felmerül a kérdés, hogy az elhunyt jogosult-e adatvédelemre. Ugyanígy az örökletes adatátvitelre is. Az LGPD nem foglalkozik ezzel a konkrét kérdéssel, de a Polgári Törvénykönyv módosításai egyértelművé teszik, hogy az elhunytnak ez a joga van.

Ellenkező esetben az adatszivárgás kérdése elemezhető. A GGPD egyértelmű, amikor büntetést szab ki a szivárgásért. A Polgári Törvénykönyv változásai pedig fogalmi definíciókat határoznak meg a témához. Ez akkor fordul elő, amikor bevezeti az adatvédelmi rendszerek által feltárt digitális környezet biztonságának garanciáját, mint a digitális környezetben történt tények értelmezésének alapvető paraméterét.

A Polgári Törvénykönyv változásai megismétlik az LGPD néhány előrejelzését, például azt, amely arról beszél, hogy az adatvédelem a természetes személyek joga. Nem téveszthető szem elől, hogy a jogi személyek számára az adatok védelmét adják az LGPD-hez, ha a tények a digitális környezetben előfordulnak: “Természetes vagy jogi személyek jogai a digitális környezetben, a törvényben vagy nemzetközi dokumentumokban és szerződésekben meghatározott egyéb jogok mellett, amelyekről Brazília a személyi okok, jelenlétük és szabadságuk, ii.”

 A módosított Polgári Törvénykönyv az agyi adatokkal kapcsolatos előrejelzéseket is hozzáad, mint például: “(…)VI – A diszkriminatív gyakorlatok elleni védelemhez való jog, elfogult az agyi adatoktól. 3. § A idegi törvények és az agyi adatok felhasználása vagy hozzáférése szabályozható, feltéve, hogy a személyiségjogokra vonatkozó védelmet és garanciákat megőrzik.”

konkrétan az adatszivárgásról, az új 609. cikk -e előírta, hogy “a digitális szolgáltatók intézkedéseket tesznek a digitális környezet elvárt és szükséges biztonságának, különösen a csalás elleni, a rosszindulatú számítógépes programok elleni, az adatsértések vagy az egyéb kiberbiztonsági kockázatok előidézése ellen. egyetlen bekezdés. A digitális szolgáltatók polgárilag felelősek a jelen Kódexben és a Fogyasztói Védelmi Kódexben előírt módon a felhasználóktól vagy harmadik felektől származó információk és adatok kiszivárogtatásáért.”

Összefoglalva, a Polgári Törvénykönyv változásai megismétlődnek vagy gyarapítják az LGPD által megállapított változtatásokat, de mindig a digitális környezetben meglévő adatok tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság (STF) a legjobb paraméter, amely az adatszivárgással kapcsolatos joggyakorlat elemzésekor elérhető, mivel minden fellebbezési eljárást végső esetben ugyanaz dönt.

Jelenleg az STF úgy döntött, hogy a kiszivárgott adatok birtokosának kell bizonyítania a tényleges kárt a kártérítés kérésekor. Ezért a kár nem tekinthető feltételezettnek. Ha nincs kár, akkor kártérítés nem jár, bár a felelős személyt az ANPD (Nemzeti Adatvédelmi Hatóság) pénzbírsággal sújthatja.

Az évek során lehetőség nyílik a gyakorlati események megfigyelésére, hogy az hatékonyabban lehessen törvényhozni a témában, anélkül, hogy a társaságok e tekintetben való cselekvési szabadságát megszüntetnék. Egyensúlyt kell találni a tilalmak, a büntetések és az engedélyek között, hogy mindenki jobban élvezhesse az adatforgalmat. A témával kapcsolatos megértések egységessé válnak, ahogy a jogi kérdések mennyisége növekszik, és megbecsülés alá kerül.